Könyv: csak papír és némi ragasztó, melyre éjsötét tintával betűket nyomtattak. Mások számára talán értéktelen, haszontalan. Nekem mégis egy egész világot jelent. Ha lapjaira nézek, segít elszakadnom a rideg hétköznapok forgatagából, sorai között szánkázva minden utálatom elszáll. Élvezem, ahogyan az író fantáziája engem is magával ragad, olyan magasságokba repít, ahonnét nincs visszaút. Átérzem, milyen együtt félni, sírni, vagy nevetni a szereplőkkel. Az oldalak gyorsan pörögnek ujjaim alatt. S mikor a lapok hirtelen elfogynak, s a történet a semmibe vész, csüggedten esek vissza ismét a zord valóságba...
/Na jó... Hazudtam... Még sohasem sírtam vagy féltem egy könyvön... De ezen kívül a cikk minden egyes szava igaz. :3/
|