Harag
/Történelmi eseményen alapuló vers/

Szívemben harag dúl,
Féktelenül. Megállíthatatlanul.
Körülöttem, összegyűlt tömeg.
Egyre csak, ismételgetik: a Nevet.
Arcomra kegyetlen vigyor települ
Kezem a kabát szárnya alá perdül.
S a pisztoly hideg borítása
Visszahozza az értelmet a világba.

Ajkaik örömteli szava zendül.
Ezer kalpag a magasba lendül.
Igalom szorítja össze szívemet.
Igen! Erre tart már a királyi menet!
Ott! Integet pár a díszes pár.
Nem tudják, még hogy rájuk mi vár…
Szétnyílik előttem a mámoros tömeg
Félelem nélkül nyújtom kezemet.

A pisztoly eldördül, a golyó messze száll
Az üdvözölt szívének közepébe talált.
Apró, vörös foltok, körbe az úton.
Az ujjongó tömeg azonnal elnémul.
Gonosz mosoly kúszik sápadt arcomra.
A tömeg szétnyílik, és én befutok oda.
Rohanok tovább, lelkemben örömmel.
Büszke lesz végre rám is a népem!

Büszkeség és Félelem
/Vers/

Kínok közt vergődve
Haláltól rettegve
Néztem az égre fel.
Még mindig remélve…
De a félelem:
Mint egy vad szellem
Bezárni őt lehetetlen.
A bátorság?
Már nem vár Rád.
Könny csíkozza arcomat
Vissza már nem fordulhat!
Ne néz hátra!
Halálra várva…
A büszke ember nem fél soha
Őt biztosan nem ez várja!
Az otthonom
Most elhagyom.
Visszajönni nem fogok.
De szebb hazát nem találok!
A végtelenbe néztem eddig
Büszke voltam én mindeddig.
De megtörték a lelkemet
Így vissza nem térhettem.
Annyi könny, és vér
De te eltűntél…
Mikor én megtörtem
Könnyet nem ejtettél értem.
Büszkeséged a sírba vitt,
Nekem többé semmim nincs.
Neked fontosabb volt méltóságod
Mint életed és halálod!
Elhagytál, de nem vagy hűlten.
Bárcsak itt lennél még velem!
Én rettegek,
Nem remélek.
Nélküled…

Könny
/Vers/

Olyan titok, melyet neked meg nem súgnak
Rejtély, melyről nekem a fák sem szólnak.
Érzelmek nélkül szeretni nehéz
Félelem nélkül a gyáva is merész.
A könny már felszáradt
Hited most elapadt.
Az egyetlen, amiben még valóban hiszel:
A saját üres, fekete szíved.

Neked már minden gonosz jelző, dicséret
Feketévé változott mind a két szemed.
Nyomodban csak két társad mehet:
Pusztulás és Halál mindenhová követ.
Fekete szív, fekete tekintet
Érted sohasem hullajtottak könnyet?
Elnyel a sötétség, eltűnt a ködbe
Lelked összetört maradhat: örökre.